A Szenes
Talán ’86-ban voltam először a híres Szenes-ben, ősszel, a nővérem barátai és üzletfelei buliztak együtt és engem is elhívtak, és gondoltam éppen ideje már, mert addig csak a Makáriban szórakoztam, szinte; egymásból nyíló kicsi termek sorakoztak, a bejárat még máshonnan nyílt és pult és szalonsör és füst és 3 tv-n is ment valami pornó, ami alá egy szenvtelen férfihang mondta a nem túl cizellált magyar fordítást és a hangszórókból bömbölt a zene; szóval a Szenest egyből a szívembe zártam! Pedig hol volt még ez az újhoz képest...
Éppen az orvosit kezdtem és - a Huszárik Mozival együtt - a Szenes volt az a hely, ami kikapcsolódós időtöltést kínált. Főleg tanárképzősök jártak ide - a campus-filozófia még kevéssé hódított - a jogászok, medikusok, pollackosok máshová jártak többnyire, pedig a Szenes egyik jelentősége éppen ez, hogy használjuk az egyetem tanuláson túli, az egytemista lét egyik alapelvének – a baráti beszélgetéseknek, vitáknak, spontán együttléteknek - helyet adó színtereket, különböző karokról összegereblyéződve is.
A Szenes másik, múltból jövő és jövőbemutató funkciója az évtizedek óta következetesen képviselt underground zenei kultúra népszerűsítése, hogy senki ne maradjon ezek nélkül, mert hallgatni kell és zenélni, előadónak és közönségnek egyaránt. Az ilyen típusú klubok jelentik a ma és a jövő zenéjének kovászát. Lehet alternatívát találni.
És koncert után sem kell elrohanni. Szóval Éljen a Szenes és legyünk benne sokat, mert mi vagyunk a szél a vitorlájában.
Szemelyácz János
drogambulancia vez.